Európai iskola

Nuridsány Zoltán középiskolai tanulmányait, Budapesten a ciszterci Szent Imre Gimnáziumban végezte. Az érzékeny fiút olyan kiváló pedagógusok nevelték, mint Rajeczky Benjámin és Nagy Nándor, akik művészi fejlődésére, egész életpályájára meghatározó útravalóval látták el. A klasszikus, egyetemes műveltség alapjait, mely életművének korai, rendkívül izgalmas és termékeny szakaszában meghatározóan jelen volt ekkor sajátította el. 1944-től a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Kimagasló tehetsége hamarosan megmutatkozott, 1946-tól rendszeresen kiállított az Európai Iskolával. A csoport művészi szabadsága, sokszínű szellemisége inspirálóan hatott munkásságára.
A háború borzalmait és az azt követő újjáéledést a fiatal, érzékeny művész a klasszikus mitológia szereplőinek portréjával ábrázolta. [Laczkó Ibolya, 2014.]

Az Európai Iskolát 1945 telén alapította Mezei Árpád, Pán Imre, Gegesi Kiss Pál, s hozzájuk csatlakozó festők, írók, költők, műkritikusok közössége. Már a csoport neve is jól mutatja alapítóinak szándékát és állásfoglalását. Együtt haladni a kortárs európai mozgalmakkal, a hazai viszonyoknak megfelelően adaptálni mindazokat a törekvéseket, amelyek 1945-ben érvényesek, vagy Magyarországon éppen rehabilitálandók voltak. [Pataki, 1985.]

Nuridsány Zoltán 1946-tól vesz részt az Európai Iskola kiállításain. Méltatói komoly, ígéretes tehetségnek tartják.
Az 1948-as Európai Iskola összefüggő kiállítás-sorozata után a Római Akadémia ösztöndíjasa lett. Ott is sikerrel szerepelt az ösztöndíjasok kiállításán. Neves műkritikusok felfigyelnek szín- és formavilágára, több olasz művészeti folyóirat európai nagyságokhoz méri tehetségét. [Katona, 1997.]

Az Európai Iskolát a dogmatikus légkörben egyre több támadás éri, amely elhallgattatásukhoz vezetett.
Az Európai Iskolához közvetlenül kapcsolódó fiatalok, jóllehet életművük ma még jó rész ismeretlen a kutatás számára, mégis leszűrhetjük azt a fájdalmat, hogy egy szabad, emberi klímában, az Európai Iskola szellemének méltó örökösévé válhattak volna. [Pataki, 1985.]