Vietnami rajzok
Nuridsány Zoltán, aki hallatlanul finom portrékkal indult, és az Európai Iskola szellemében egy áttételes, elvont művészet irányában is orientálódott, 1962-ben elindult egy nagyszerű keleti ország irányába, és a vietnámi sorozata egy más irányú összegezést jelent.
Ez az elénk táruló összegezés József Attila sorait idézi fel bennünk, "Mig megvilágosúl gyönyörű képességünk, a rend". Ez a rend egyrészt optikai. Mert Nuridsány Zoltán ezeken a grafikai lapokon lényegében azt összegezi, hogy a képzőművészet egy rajzi fegyelemmel és ökonómiával milyen szellemi erőnlétet tud biztosítani és teremteni. Ez tehát egy képzőművészeti rend, egy konstruktív rend. [Losonci, 1987.]
A tárgyilagosan egyszerű, visszafogott rajzok Nuridsány Zoltán művészetének komoly értékéről győznek meg.
Remek kompozíciójú fekete-fehér képeit szemlélve Vietnam városainak hangulatát éljük át. Szűk utcák, házak, falak, halászbárkák határozott kontúrjai tűnnek fel a mind témaválasztásban, mind stílusban a posztimpresszionista irányzatok festményeire emlékeztető grafikákon.
A Régi Hanoi és a Kikötőben ciklus Távol-Kelet sajátos vonásait ragadja meg, az egyediben az általánost, ezért ad többet a pusztán reprodukálásra képes anzikszoknál.
Nuridsány Zoltán alkotásai nem vesztenek eleven hatásukból: a valóságot látó és láttató művész üzenetét őrzik. [Bodolay, 1976.]
